Zs. Nagy Emese honlapja
"Dédi"
„Egy táltos szív remeg
a konyhakésben…”
Felültetjük, lassan szájához emeljük a kanalat. Anya szemébe könnyek szöknek, mikor a ráncos arc kérdőn keresi tekintetét. Rozáliát emleget, és egy Ádámot, valamikor régről. Szemei távoli gyerekkorába révednek. Néha ránk néz, mint égből jött tüneményekre.
Megfogja a kezem. Szemembe néz, mosolyog. Szeret. Engem, téged, és mindenkit. Utolsó szívdobbanásával még siratja a Világot, mely megölte.
.